Létezik-e az Igazi?

Szeretném, ha megértenéd, hogy nem akarok semmit elvenni tőled. Csak rá akarok mutatni valamire, amire eddig lehet, hogy nem gondoltál. Amit eddig lehet, hogy nem tudatosítottál magadban – de mégis mélyen befolyásolta az életedet. Arra, hogy az Igazi, a Nagy Ő nem létezik.

Honnan származik az “Igazi” gondolata?

Kisgyerek vagy: ülsz a tévé előtt és nézed a Disney-t. Hófehérkét feltámasztja a herceg, Csipkerózsikát megtalálja és megmenti a királyfi, Aladdin lesz Jázmin hőse. Mind megtalálják az Igazit, a Nagy Ő-t – és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. 

A Disney generációk elvárásait határozta meg meséin keresztül

“De hát nem vagyok már gyerek!” – vetheted ellen. Aztán bekapcsolod a tévét és Julia Robertset prostiként is megtalálja Richard Gere, Carriet elveszi Mr. Big és Rachel is összeboronálódik végül Ross-szal. A programozás bizony felnőttként is folytatódik. Megnyitod a Facebookod és a barátaid csodaszép lagizkon és mesés utazásokon bizonygatják a világnak, hogy igen, ők bizony eljutottak a “boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak” – állapotba. Próbálnak megfelelni a társadalom elvárásának, amit a sikerről és egy sikeres kapcsolatról írnak elő a számunkra.


A rajongók még 2018-ban is érdeklődtek a készítőknél, hogy a fikcionális karakterek vajon együtt vannak-e ma még. Egy olyan sorozat szereplői, amely 2004-ben ért véget. Egyébként természetesen igen: mindegyik képzeletbeli pár harmonikus házasságban él azóta is. (forrás)

Bárhová nézel, mindenhol a szerelem győzelmét látod – a realitás felett. A szerelem a halálból is feltámaszt, a szerelem áthidalja a társadalmi szakadékokat, a szerelem feloldja az ellentéteket, a szerelem legyőzi a gonoszt. Ha egy pillanatra félre tesszük a gyermekkorunk óta folyamatosan belénk írt programot: nem túl nagy elvárás ez egy emberrel, a Nagy Ő-vel szemben? Nem értékeljük túl a szerelmet egy kissé?

Mi a szerelem?

Ha egy tudóst kérdezel, ő azt fogja mondani, hogy a szerelem oxitocin, dopamin és szerotonin hormon termelődése a szervezetben. Bizonyos értelemben: drog. Ha megnyitod a fenti linket, a következő jellemzőit találod ezeknek a hormonoknak, azaz ennek a “drognak”:

“Hatására a logikus gondolkodás háttérbe szorul”
“Csökkenti a félelmet, a szorongást, a fájdalmat”
“A halántéklebeny bizonyos – negatív érzésekért felelős – területei szintén deaktiválódnak”
“A szerelmesek nem képesek partnerüket reálisan látni”

A szerelem érzését kiváltó vegyületek (forrás)

Nem teszi tönkre a májad, nem tiltott – csoda-e, ha a társadalmunk függőjévé válik? És ebben az állapotban vajon nem válunk-e hajlamossá, hogy az ezt a reakciót kiváltó személyt idealizálni kezdjük, beöltöztessük egy szuperhős ruhába és elhiggyük, hogy képes lehet minket megmenteni?

Mert igen, a Nagy Ő, az Igazi bizony mindig megment minket: a szegénységtől, a magánytól, a gyerektelenségtől vagy saját magunktól. Pontosan, ahogy a mesékből is tanultuk. A nagy Ő egyik legfontosabb ismérve, hogy megváltoztatja az életünket. Boldoggá tesz. Teljessé. Minket, akik magunktól képtelenek vagyunk a boldogságra és nem vagyunk önmagunkban teljesek. Ő lesz az “életünk értelme“. Mert a saját életünknek nincsen magától értelme.

A varázslatos, mindent legyőző szerelem

De vajon mi lesz akkor, ha elmúlik a “lila köd” és meglátjuk egymást olyannak, amilyenek valójában vagyunk? Tudja-e majd Ő szeretni azt, akit te képtelen voltál: magadat? És te képes leszel-e együtt élni vele további évtizedekig, ha már a logikus gondolkodásod ismét előtérbe kerül és reálisan látod a partnered – azaz “kimegy belőled a szer hatása”?

A szerelem nevű drog mellékhatásai

Láttál már olyat, amikor egy ötvenes férfi a kapuzárási pánik közepén kirúgja a harminc éve hűséges feleségét és vesz egy sportautót meg egy húsz éves ékszerfeleséget magának? Amikor egy családanya annyira belehabarodik valakibe, hogy hátra hagyja a saját gyerekeit egy új, nagy szerelem ígéretéért? Esetleg volt már olyan, hogy te magad nem tudtál két ember között dönteni, mert úgy érezted, mindkettőt szereted?

A szerelem kábulatában gondolkodás nélkül vagyunk képesek életeket tönkrevágni. Szerencsésebb esetben a sajátunkat, rosszabb esetben másokét is. De remek kibúvót ad nekünk a társadalom: “háborúban és szerelemben mindent szabad!” (idézet Janice Y. K. Leetől).

Így válik a háború mellett a szerelem a rombolás metafórájává. Tényleg csak azért hagysz faképnél egy kapcsolatot, amely harminc évig jó volt, amelyben segítettétek egymást gyereknevelésen, lakáshitelen át, mert jött egy új ember, aki berobbantotta a szerotonin, dopamin és oxitocin termelésedet? Mert elhitted, hogy az az Igazi, aki a nagyobb adag drogot generálja az agyadban?

A szerelmi háromszög az emberiség egyik legősibb témája (A kép forrása)

Szokták mondani, “ha a párod mellett bele tudsz szeretni valakibe, akkor a párod nem lehet az igazi”. Tehát ha valaki nem vagy kevésbé indítja be ezt a kémiai reakciót, akkor ő nem lehet az életed párja? És ha valaki beindítja, biztos, hogy ő lesz az Igazi? És mi van, ha elmúlik? Elválsz és keresed a következő adagot – mint minden valamire való drogos? Vagy maradtok együtt és nem fogod megélni ezt a csodálatos állapotot – soha többé? Milyen jövőkép ez egy fiatal számára?

A szerelem nevű drog rossz használatának mellékhatása a rengeteg összeomlott család, egyedül felnövő gyermek és a másik oldalon a rengeteg frusztrált, bezárkozó ember. Mert egy olyan narratívában hiszünk, aminek nincs köze a realitáshoz. Se a szerelem és a Nagy Ő hajhászásának, se a szerelemtől való tartózkodásnak.

Mennyire fárasztó teljesíthetetlen elvárásoknak megfelelni és mennyire borzasztó látni, ha valamit nem tudunk megadni annak, akit szeretünk?

Egyetlen emberre rójuk a terhet, hogy MINDENT megadjon nekünk, amire csak vágyunk az életben. Legyen okos is, de szép is. Legyen vad, de legyen gyengéd. Legyen domináns és behódoló. Legyen szabad, de maradjon mellettem örökre. És ha az, akivel együtt élsz, az idő múlásával nem tud valamit megadni, felvetődik benned, hogy ott van, kell, hogy legyen kint az utcán valaki más, aki jobb lenne. Hiszen valaki neked lett teremtve! Aki mellett újra minden rendbe jön… Egyszer élsz. És elrontottad. Mert nem az Igazival vagy. Nem működik. Elszalasztottad a Nagy Ő-t.

Csoda-e, hogy ennyire fursztráltak a párkeresők? Hogy harminc fölött sem találnak párt vagy akár bele is unnak a párkeresésbe? Teljesíthetetlen elvárásaik vannak és teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak velük szemben. Hiszen meg kell találniuk a számukra mindenben tökéletest, az Igazit és az Igazivá, a tökéletessé kell válniuk valakinek a szemében. Amíg tart a szerelem hatása, ez még működik. De amikor “kimegy a szer”, jön a kínzó hiány és a csalódás. Amikor meglátod, hogy valójában ki is az az ember, aki köré annyi vágyból építettél jelmezt.

Kit keressek, ha nem a Nagy Ő-t?

Egyszer egy fiatal srác egy idős bácsit pillantott meg a vonatállomáson a peronon állni. Fején ódivatú kalap, kezében virágcsokor. Egy idős néni szállt le nehézkesen, segítséggel a gyorsvonatról és a két öreg a maga lassan gyors tempójában rohant, hogy megöleljék egymást.

A fiú látta ezt a jelenetet és elhaladtában odaszólt neki, amint elhaladtak kézen fogva mellette: “Tetszenek tudni, én is a barátnőmet várom és nagyon boldog lennék, ha nekünk is ilyen boldog párkapcsolatot adna az Isten, amikorra annyi idősek leszünk, mint maguk!” Az idős bácsi rámosolygott és azt mondta:

“Fiam! Ezt nem az Isten adja! Neked kell érte megdolgoznotok!”

A fenti történet nagyszerűen példázza a realitás és az álomképeink közötti különbséget. A fiatal hisz benne, hogy csak meg kell találnia azt, “Akinek engem küldött. Akit nekem szánt az ég“, ahogy Ákos énekli. Az idős már tudja, hogy “A szerelemnek múlnia kell, Ha múlik, akkor fájnia kell“, ahogy Zorán öntötte dalba. És ha elmúlt a szerelem, ott fogtok maradni a gondokkal, a drog okozta eufória nélkül.

“Akivel a legjobb csapatot alkotjátok”

Az öreg már tudja, hogy nem azzal az emberrel érdemes leélned az életed, akibe a legjobban bele tudsz esni, hanem azzal, akivel a legjobb csapatot alkotjátok! És hogy a jól működő házasságot nem “kapjuk az égből”, hanem itt, a Földön kell keményen, napról napra megdolgozni érte.

De akkor már sohasem lehetek többé szerelmes?

Rosszul hangzik, igaz? Lehorgonyzol valaki mellett, akivel tudtok vállt vállnak vetve együtt dolgozni a kapcsolat sikeréért, gyereket neveltek, otthont építetek – és meg is szűntek a boldog fiatal évek. Baromi vonzó, nem igaz?

Nem, ez egyáltalán nem vonzó jövőkép egy huszonéves ember számára! Ezért is tolódik ki folyamatosan a házasságok időpontja, ezért is lesz egyre több ember szabad elhatározásából szingli. Mert nem tetszik ez az erősen korlátok közé szorított jövőkép.

(Arany) kalitkában élni?

De mi történne akkor, ha nem leszokni próbálnánk a szerelem nevű drogról, hanem a helyén kezelnénk? Ha elfogadnánk, hogy a szerelem érzése nem valami sorsszerű isteni kinyilatkoztatás, hanem egy egyszerű, de csodálatos agyi reakció? Ha megélnénk, mint az élet egy ajándékát, de nem próbálnánk meg a delírium hatására életváltó döntéseket hozni? Például ha helyén kezelnénk, hogy ha valaki iránt szerelmet érzünk, az nem jelent felhatalmazást a házasságunk felrúgására. Mi lenne, ha a szerelemre egy csodaként tekintenénk, ami csak ritkán adatik meg az ember életében, ezért

hagynánk jönni, átélnénk és hagynánk elmenni is?

Igen, akár a meglévő párkapcsolatunk mellett is. Hiszen nem arra szövetkeztünk, hogy olyan boldoggá tesszük egymás életét, amennyire csak lehet? Ha egy másik ember iránt érzett szerelem nem választhat szét minket – mert megértettük, hogy ez csak az érzékeink játéka, amelynél a sikeresen működő párkapcsolat fontosabb -, miért ne mehetnénk bele egy szerelem megélésébe? Miért ne szerethetnéd azt az embert, aki még boldogabbá teszi azt, akit szeretsz? Miért kéne feladnod a szabadságodat a társadalmi elvárások kedvéért?

Melyik tűnik az őrültebb alternatívának? (kép forrása)

Elhittük, hogy csak úgy lehet, ahogyan az őseink csinálták… Várj csak! Az őseink nem szerelemből házasodtak! Ez az elmúlt százötven év találmánya! (Ennek itt olvashatsz utána.) Akkor évezredekig előtte minden házasság rossz lett volna? Vagy mégsem a szerelemben kell keresni a kérdés kulcsát? És mégsem az Igazi hozza el a megoldást?

Összezavartalak? Elnézést kérek. Tudom, ez nagyon sok így, egyszerre. Mint Neonak, amikor felébresztik a Mátrixban. De a valóság objektív. Rajtad múlik, mit kezdesz vele és mennyire szabadítod fel magad.

Mi itt, a Felnőtt dolgok oldalán, igyekszünk minden segítséget megadni. Iratkozz fel a hírlevelünkre és jelentkezz titkos Facebook csoportunkba, ha érdekel a téma.

Isten hozott közöttünk!

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé.